Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Dodesz
Alkotások száma: 74
Regisztrált: 2007-03-05
Belépett: 2015-10-03
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (3)
-Gyermekrovat (Versek) (4)
-Versek (43)
-Társalgó (8)
Feltöltve: 2008-03-24 16:56:10
Megtekintve: 1145
Még egy régi beszélgetés, Aysa
No, én meg csak ülök, ámulok, bámulok!
Olvasom szépen szőtt könnyed soraitok.
Nekem íly fogalmak nem jönnek könnyedén:
"Papírlap-magány", "gondolatvászon". Remény
sincs arra, hogy valaha mégis összeáll
egy "költeménység", mit a dodesz kitalál!
Erőlködök csak, és néhanap azt hiszem,
hogy Pegazus megsajnál, és szárnyal velem.

(dodesz)


Ne hidd, hogy az a szárnyas ló, ott alattad gebe,
És, hogy csak a sárban tapodhatsz vele!
Bizony nem kell ahhoz szóbeli lelemény,
Hogy egy vers igaz legyen, s örömmel olvassam én!
Bár a "költeménység" sem semmi fordulat!
Így hát ne légy kishitű, és ne ostorozd magad!
És jópajtásom, ha te azt hiszed,
Egy-egy rímmel-sorral, sosem szenvedek,
És csak úgy kipattan fejemből a kész költemény,
Az bizony nem úgy van, mert sokszor gyötrődöm én!
A lényeg pedig tudd meg, nem az, ha a költő sír, míg ír,
Hanem, hogy igaz szép verssel teljen meg a papír!

(Hajcihő)


Míg ámultál-bámultál a verseken,
Verssé vált a múzsacsókú rejtelem,
S bár mentegetted, csepülted magad,
Szavaid "összeálltak" a billentyűk alatt.

(Aysa)


Rendesek vagytok, tényleg nagyon rendesek,
hogy istápoljátok kishitű lelkemet.
De hisz tudjátok, már néhányszor mondtam én,
nemrég azt se tudtam, mi az, hogy költemény.
De, ha így haladok, s pár száz évig élek,
akkor meglátjátok, majd versben mesélek.
Hallgatják az ifjak, hű, minő rejtelem!
Hogy mik történhettek hajdanán a NET-en!

(dodesz)


Azt, hogy mit nem tudtál egykor,
Nem érv, nem tromf, egy fonnyadt vackor!
A nép bölcsessége, itt is megigazul:
Csak rest marad balga, a jó pap holtig tanul!
Így hát kedves pajtás,
Van némi esélyed,
Hogy költőóriás légy,
(Már hogyha megéred!)

(Hajcihő)


Itt a végtelen net-tengeren,
Aki szörfözik, az mind idegen.
S a távolból kerülhetünk közel,
Csak bízni, és hagyni kell,
Hogy hassanak a szavak, mert
értékálló valutánk a pillanat
is, mikor leírom, mit gondolok,
S remélem, hogy üzenetem fogod.
S ami zavarhatja köztünk az adást,
Ha szavainkba képzelünk valami mást,
Mit egy gesztussal elhessentenénk,
Mert néha az volna elég! S hogy értsük,
S ne félreértsük a másikat,
Szavainkból ne épüljenek közénk falak.

(Aysa)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-03-27 19:20:44
Szuper jó!
Mesterien csináljátok!:-))

Gratulálok!

Üdv.: Chilli

2008-03-25 21:32:04
Hol voltam én,
amikor megszületett
e költemény?

Mindegy ma már,
mellettetek úgysem lehetek
magyartanár!

Ám olvasni jó,
s szeretni kelmeteket
megnyugtató!
2008-03-25 18:59:57
Köszönjük!
Úgylátszik a címbe nem fér bele annyi karakter, ezért lemaradt Aysa után: "Verstakács"-a után!
2008-03-25 08:47:50
Mindhárman zseniálisak vagytok!!!! Grat!