Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2005-11-24 08:30:05
Megtekintve: 471
GÚNYOS MINIMESÉK /9/
KEMÉNY DIÓ

A diót belül kukac rágcsálta, kívülről pedig kisegér.
A kisegér gyorsabb volt, ami nem csoda, hiszen a hernyónak nem is volt foga, hanem csak dióbélreszelője.
Az egérke megörült a kukacos dióbélnek, mivel nem volt vegetáriánus, hanem csak kukacot, dióbelet berántibánus:
- Cincin! Jó a biodió!
A biokukac viszont nem örült az egérkének, pedig az egérke is bioegér volt. Olykor nehéz osztozni mások örömében!
Később egy biomacska is előkerült.
Meg egy bölcselő is, aki megcsóválta a fejét:
- Hej, de bonyolult ez a bioélet is, hát még, ha denaturálják! Minek túldenaturálni? Fogas kérdés, kemény dió! Nem kellene!
A bölcselőnek igaza volt, de mit ér manapság egy okos biogondolat?! Bizony, csúnyán néznek arra a denaturálók!
No, és még ha csak csúnyán néznének, de le is...értékelik!

FORDÍTOTT TÖRTÉNET

Hol volt, hol nem, volt egy kutya, aki embert tartott. Hűséges volt a kutyához ez az ember. Egy darabig a kutya is jóltartotta az embert. Mindig dobált neki prágai sonkát, ementáli sajtot, még kaviárt is vitt neki egy díszes tálon, meg, ha szomjas volt, megitatta a napóleonossal. Mármint azzal az észt legyőző konyakkal.
Egyszer a kutya gondolt egyet: minek tartsa tovább az embert, hiszen már megunta! Az embert is, hűségét is...Gyanús, ha a kutyát egyszer sem árulja el az ember!
Beleült a kutya négymilliót érő autójába, a hűséges embert elhelyezte a csomagtartóban és elvitte az igen távoli erdőbe. Nem kirándulni, habár az ember bokája kirándult, amikor a kutya kidobta őt az autóból. Nagyot nézett az ember, de csak annyit hallott volt kutyagazdájától:
- Most már feleségül mehetsz a Vasorrú Bábához, keresd meg őt mézeskalács házikójában!
Mellesleg abban az erdőben nem is volt mézeskalács házikó, sőt, még házikó sem.
A kutya hazahajtott az erdőből, egy darabig élvezte az embertelenséget, azután vett másik embert az embervásáron, meg két gorillát is, utóbbiakat saját nagybecsű kutyaszemélyének őrzésére.
Eddig a történet, így mesélte a bölcselő. Ám a hallgatóság soraiból egy zöldfülű ifjonc felkiáltott:
- Tisztelt Tanár Úr! Én tudok egy fordított történetet, ahol nem a kutya dobta ki autójából az embert, hanem az ember a hűséges kutyát! Ilyesmi is előfordul! Elmondjam?!
- Ne mondd, fiam! - mosolyodott el a bölcselő. Maradj annál, amit most, tőlem hallottál! Te nagyon veszedelmes dolgot kezdtél el: gondolkozni. Azt a kutyafáját! A gondolkozás a forradalom kezdete! Mármint az igazinak... Mi minden lenne fordított történet, ha az emberek gondolkoznának is!

MIT ÉR EGY KIS IGAZSÁG?

Egy politikus, aki nem csak elveit, hanem pénzvágyó zsebeit is könnyedén el tudja forgatni, akár 180 fokkal is, újévközeli időtájon, belszerveiben jelentős szesznemzetköziséggel /francia pezsgő, tokaji borocska, orosz vodka stb./, a bölcselővel találkozott. Igen vidám, de kissé már kötekedő hangulatában így szólt:
- Nem tudnál nekem kölcsönadni egy csepp igazságot, igazsághirdetőkomám?!
A bölcselő elmosolyodott. Látta, hogy a politikus ezúttal, a szesz hatása alatt, megfeledkezett magáról /pedig általában a népről, választóiról szokott megfeledkezni/.
Tréfásan megnyomta hát a politikus veres orrát és így szólt:
- Mi a manónak neked egy csepp igazság? Egyrészt bizonyos cseppekből már túl sok is van benned, másrészt ismered a mondást: egy hordó mézet tönkre tud tenni egyetlen csepp kátrány. Nos, ne feledd fordítottját: egy nagy hordó fekete hazugságot egyetlen csepp igazság-méz nem tud ugyan tönkretenni, de minek arra pazarolni, ha a kátrányoshordó tartalma változatlanul ugyanaz a hazugság marad?!
A politikus ezen csak nevetett, majd autójába ült és szeszesen-szelesen áthajtott két rendőr lábán. A rendőrök erre semmit sem szóltak, hiszen tudták, hogy az illető parlamentálóúrnak mindenrementelmi joga van, tehát tiszteletteljesen átálltak ép féllábukra, és megelégedtek a police függetlenségével.

LÉPCSŐZETES SZOMORÚSÁG

B. pénzt kért kölcsön munkatársától, A.-tól, amellett, hogy azt kérte: dolgozzon helyette. A., kelletlenül bár, de adott neki, mert, ha nem ad, akkor B. dolgozni kezd, és, tekintettel arra, hogy B. a főnöke, az neki, tudta, sokkal többe fog kerülni. B. egyébként viszonylag rendes főnök volt, mivel beosztottját csak pénzkölcsönkéréssel és robotmunkával szokta terhelni, pénzmegadással viszont nem.
B. továbbment egy palotával, de őt is elérte a végzet. Szeretője, C., több pénzt kért tőle, mint amennyit B. kért A.-tól, de méltánylandóan csak arra az arany karkötőre, amit kinézett magának. B., eltitkolt lehangoltsággal, adott neki, mert, ha nem ad, akkor sok minden kinézhet C.-ből. Még az is...
C. továbbautózott két palotával, ott leparkolt, felment a felvonón D.-hez, ahhoz a mafla kettes számú szeretőjéhez, aki még eddig csak kétszer sikkasztott, akkor se túl nagy összeget. C. bevonatta D.-vel a relatív becsület Hungarian céglobogóját, megesküdtette egy nagy hasznot hozó tettre, majd kielégítette, de lelkére kötötte: a nagy hasznot hozó tett után ő is elégítse ki őt, azon a módon is, ahogy megbeszélték. Bánatos volt szegény C., nem is csoda, fárasztó módon kétszer is meg kellett mutatnia D.-nek, hogy merre van a becsület mezeje, - oda ne lépjen! Még egy ilyen Anyámasszony Jancsit, hogy attól a kis pinapanamától is húzódozik!
D. kedve némi erkölcsi felhőtől elborult, de nehogy C. kiboruljon és kiborítsa a bilit is, inkább beleült négykerekűjébe, később pedig elgurított valahol egy számot valahová.
A szám elöl csak a magyar igazság számát tartalmazta, de nyolc hozzá hűséges nulla követte, mint a parancsolat. Ezt a számot, amely bizonyos pénzecskét jelentett, azóta nem találják.
Keresni azonban keresik, nagyonis, még Immel és Ámmal is keresi immel-ámmal a Nagy Nemzeti Számelvonószéktől.
Szóval ez egy nagyon szomorú történet. Kedélytelen A., bús B., lehangolt C., sőt, D. is megfúrt már egy tucat embert nagy lelkiismeretfurdalásában.
Legrosszabbul szegény, szerencsétlen számocska járt. Az a soknullás. Elveszett, mint egy kisgyermek, akit az anyja se talál. Csak ment, mendegélt a vakvilágba. Szerencsére egy mindent látó jótündérke segített rajta: fürdőmedencés-parkos tengermelléki palotakunyhócskává változtatta. Ott sütkérezik most, narancsfákkal övezetten, spanyolhon derűs napfényvilágában. Derű itt, derű ott, de szülőhazájában, a kis Hungaryban, a lényegről nem derű� ki semmi, nem kerül napvilágra. Mármint bizonyos ügyeknél.
Ám azért szép országocska ez a Hungary, valóságos tejjel-mézzel elfolyó Kánaán! Egyetértek a Költővel is: ha a Föld Isten kalapja volna, szép hazánk bokréta lehetne rajta. Ám azért erősen remélem, hogy a Jóistennek más az ízlése...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-11-26 18:58:21
Kedves "nadix"!

Örülök, hogy tetszettek! Egyébként megjegyzésével teljes mértékben egyetértek, az életben sok minden van a szappanoperákból is.