Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2004-12-25 10:37:04
Megtekintve: 665
A VEREMBE JUTOTT OROSZLÁN
Az oroszlán nem vette észre a gallyakkal , fűvel fedett vermet , melyet a vadászok csapdának készítettek.Beleesett.
Megpróbált kimászni belõle.Kis híján sikerült neki felugorni és megkapaszkodni a szélén , de végül mégiscsak vissza-visszacsúszott.
Egy arrafelé kószáló majom , akit társai csak Jajdeokos Tódornak hivtak , észrevette a verembe jutott fenséget.Elõször megijedt , de , amikor látta , hogy az állatok királya nem tud szabadulni a mélyből , arra gondolt: hányszor kellett menekülnie előle.Elkezdte hát gúnyolni , ágakkal , kövekkel dobálni , majd társaihoz szaladt és szőrös mellét döngetve hivalkodott:
- Sikerült csapdába csalnom az oroszlánt! Ott van a veremben! Tehetetlen! Most bosszút állhatunk régi sérelmeinkért!
A majmok ujjongtak.Dícsérték Jajdeokos Tódor nagy eszét és megigérték neki , hogy alvezérré választják.Rohantak a verembeesett oroszlánhoz.Tódor mutatta nekik az utat.
A verem szélén rögvest megalakult az oroszlánt csúfoló majomkórus , amely nem csupán szidalmazta , gúnyolta az oroszlánt , hanem kõzáport is zúdított rá.Tódor volt a leghangosabb , legbuzgóbb kődobáló.
A sors útjait azonban olykor nehéz kiszámítani.Egyrészt a verembe hulló kövek kissé csökkentették annak mélységét , másrészt a majmok iránt érzett dühe növelte a kövekkel megsebzett oroszlán erejét.Az állatkirály ugrott egy hatalmasat , kínkeservesen, de valahogy mégis sikerült neki megkapaszkodnia a verem szélén.A majmok nagy meglepetésére egyszercsak kint volt a veremből!
A harcias kődobálók megrémültek.Futottak a fák felé , de , mielőtt valamennyien biztonságba jutottak volna , az oroszlán két majom hátát is végigszántotta körmeivel.Még örülhettek , hogy sebesülésük dacára fel tudtak kapaszkodni a fára.
Amikor a bőszült oroszlán lecsillapodott és elment , a majmok Jajdeokos Tódorra támadtak.
- Te esztelen kutyamajom! - üvöltötte vezérük. Veszélybe sodortál minket! Ostoba! Még te akartál alvezér lenni! Ne is lássunk meg többé magunk között!
A majmok most Jajdeokos Tódort dobálták meg , olyakkora lelkesedéssel , mint előbb az oroszlánt. Tódor többször is eljajgatta nevének kezdetét , de közben maradék eszére hallgatott és igyekezett menteni az irháját.
A sors fintora , hogy az oroszlán tulajdonképpen Tódornak köszönhette szabadulását.Tódor mégsem érdemelt tőle hálát , hiszen a kődobálással nem kimenteni , hanem , még a vadászok megérkezése előtt , kínozni , elveszejteni akarta az állatok királyát.Nos , igen , mindig gondolni kell arra , hogy az elvakult bosszúállás vágya veszélybe taszíthat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!