Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-03-04 10:15:26
Megtekintve: 443
Bogumil álma
Cikkeinek írása közben határtalan fáradság lepte meg a mestert. Szemei lecsukódtak, és katartikus álomba zuhant. Lelke a mennyországban járt. Az Úr megajándékozta egy varázsgömbbel.
A gömbbe nézve a következő víziót látta lelki szemeivel.
Magyarország felett újra kisütött a nap. Csodálatos, környezeti ártalmaktól mentes környezetben, egészséges és boldog emberek szorgoskodtak kiskertjeikben, nyírták házuk körül a gyepet. Az asszonyok nem dolgoztak, csak a gyerekeket nevelték. A férfiak napi négy órában hobbijuknak élve kedvvel és nagy szakértelemmel termelték az országnak a javakat.
Mindenki, fejkvótaként tisztességes életszínvonalat biztosító, államilag garantált jövedelmet kapott havonta. Megszűnt a létbizonytalanság. A kisebbség beilleszkedve a többség közé, nem kényszerült már tyúklopásra, rablásra. A megnövekedett szabadidőt színház-látogatásra, önképzésre, sportversenyeken való vetélkedésekre, kirándulásokra használták fel. Megszűnt a halandóság. Mindenki száz évig élt ebben a Kánaánban.
Lassan begyógyultak az egymás lelkén ejtett sebek, és a múlt sérelmeinek felhánytorgatása helyett a jövő országimázsát építgették.
Egészen belefeledkezett a látványba, amikor az Úr megérintette a vállát. Hirtelen visszazökkent a valóságba.
– nos Bogumil, tetszik neked a jövőképetek?
– Tetszik Uram, de nem az igazi!
– Éspedig? – kérdezi az Úr megrökönyödve Bogumiltól.
– Nem ér semmit az egész Uram! Mert, ha mindenkinek jó, mindenki egyformán boldog, akkor mi értelme az egésznek? Ha nem tudok a szomszéddal versenyezni, hogy melyikünk háza a nagyobb, ha nem díjazzák a kivagyiságot, ha nincsenek nálam nyomorultabbak, akkor kin sajnálkozzék az ember. Hogy lehet úgy élni, hogy valakinek még irigyei se legyenek? Bele fogunk szürkülni ebbe a nagy egyforma jólétiségbe, Uram! Elveszítjük az immunitásunkat, aztán, ha egyszer kiesik a cici a szánkból, már nem tudunk visszakapaszkodni a nagy jólétbe, mert addigra elfelejtünk küzdeni.
– Akkor mit kérsz tőlem a magyaroknak?
– Bort, búzát, békességet, esélyegyenlőséget és egészséget.
Ámen.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-05 19:45:31
Kedves Miklós!
Nem is lenne rossz Elíziumban,vagy Nakonszipánban élni,hogy mint a paradicsomban gondnélkül alkothasson az ember.Mindenki azt csinálja amihez kedve és tehetsége van.És megsuzünnaz írigység,az ön és mások kizskmányolása. de szép is lenne! Köszi az elismerő szavakat:Bogi
2006-03-05 15:15:31
Kedves bogumil!
Kitűnő írás, - irodalmi szempontból. Én azért az első jövőképtől sem félnék: ki kellene próbálni. Irígykedésre egyébként ott is lehetne okot találni /kinek a felesége, szeretője, macskája stb. szebb?/.
Apró megjegyzés: ha mindenki száz évig él, akkor még nem szűnt meg a halandóság.
Üdvözlettel: Miklós