Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Balazsg
Alkotások száma: 9
Regisztrált: 2008-04-25
Belépett: 2008-05-17
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (3)
-Versek (6)
Feltöltve: 2008-05-14 08:22:02
Megtekintve: 541
Két szilveszter

A húsbolt tele volt vevőkkel. A pult másik oldalán fehérköpenyes henteslegények futkostak, tüsténkedtek.
- Egy kg szép felsál, 2 kg virsli, máris drága nagyságos asszony!
- Ide is kérem szépen! Olyan szép ez a combocska, igen, igen csak a diójából mérek drága szép asszonyom trónfolt rá a másik legény.
A sorban csupa mosolygós, feltűnően rendezett frizurás nő sorakozott. Szőkék, feketék, vörösek, tarkák. Ahogy most divatos. Látszott, hogy nemrég jöhettek a fodrásztól. Szép alkalmi frizura díszlett a fejükön. Sminkjük is ragyogó, már az esti bulira készen. Elvégre ma szilveszter van, illik szépnek és ragyogónak lenni.
A sor végén két barátnő egymás szavába vágva sorolja tennivalóit.
- Tudod, drágám… még a ruhám. Nem is tudom mit vegyek fel estére. Na, nem azt a kis feketét, azt már mindenki ismeri. Valami színesebbet, vadabbat.! Képzeld most vettem egyet, jó mélyen kivágottat, dekoltázs hasközépig. Nálunk lesznek Zsoltiék is. Tudod! - nyomja meg a szót jelentőségteljesen.
- Tudom, tudom nyugtázza a másik hamiskásan vihogva.
- Had guvadjon a szeme, lásson már valami jobbat is, mint a penészvirág felesége.!
- Én minibe leszek, tódítja a másik. Combközépig érő csizma, meg a flitteres blúzom, talán már láttad is szívem, amit Párizsból hoztam a nyáron.
Már mindenki rájuk figyel, de hát ez volt a cél. Elégedetten néznek körül és ha lehet még hangosabbak lesznek. Csak lássa a világ, hogy milyen jól megy nekik! Bevált a demokáré ahogy otthon, egymás között szokták gúnyosan megállapítani.
- A menü mi lesz? - kérdi a szőke, csak úgy félvállról.
- Hát minden szokásos, illetve nem szokásos! Mert az én családom már az 1400-Ft-os juhbeles virslitől is herótot kap. Korhely, az lesz… Margitka főzi – tudod azaz édes kis asszonyka, aki bejár hozzám. – Most jelentőségteljesen körbenéz, hallja e mindenki, hogy neki bejárónőre is telik. Hogy az milyen jól főz! A takarítása meg mint az álom! Na, az nem szöszmötöl, ég a keze alatt a munka! Csak olyan búvalbélelt szegényke, iszik az ura, néha jól el is tángálja. Pedig hát négy gyereke is van, és hát négy gyerek, az négy gyerek! Nagyon le vannak rongyolódva. De nekem arany szívem van, mindig odaadom a megunt cuccaimat. Elfogadja, meg is köszöni, de tudja a csuda, néha úgy néz rám, mint Kosztolányi Édes Annája, a hideg is futkos a hátamon.
- Ilyenek ezek. - Szögezi le a másik,- nem tudja az ember, hogy mikor tesz jót. De hát nem lehet mindenki egyforma, - teszi még hozzá rezignáltan. Látszik rajta, hogy már dicsekedne ő is, ahogy szóhoz jut – rá is kezdi:
- Nálunk meg itt lesznek Hargittayék is, tudod a főorvos, a belgyógyász. Hogy azoknak milyen jól megy! A felesége Mary – fogalmam sincs miért hivatja magát így - Megint lecserélték a kocsijukat. Jó helyre tette a fenekét az a nő, az biztos.! Állítólag 8 általánosa van!!
- Na de milyen popsija!? Vág közbe gúnyosan a másik! És hogy tudja riszálni, az uram agyonütne, ha így járnék, persze az ő szeme is majd kiesik. - Mondom is neki, elég volna neked egy is Ernő, kacag fel…

Ekkor lép be az ajtón a másik asszony. Csendesen mormol valamit foghíjas szájával, -talán jó napotot. De nem figyel rá senki. Olyan meghatározatlan korú, úgy lehet 40 éves, mint 70. Kopott, színehagyott világoskék dzsekiben, bakancsban, kinyúlt cicanadrágban, kezében ezeréves reklámszatyorral. A haja seszínű, de szépen, rendezetten hátrafogva. Szeme a pultot pásztázza. A kiakasztott húsokat figyeli, - az árlistát keresve. Bánatosan állapítja meg, hogy megint felmentek az árak.
A bent lévők előrébb húzódnak a sorban, egy egész méteres űr keletkezik közöttük. Ezt ő is észreveszi és egy lépéssel hátrább lép. A két nő picit el is fintorog.
Pedig ő nem büdös! Ma is megmosdott, igaz csak hideg vízen, de drága a villany, nem akarta a rezsót bekapcsolni. Igen, Baba szappannal mosdott ő ma reggel is! Minden hónapban vesz egyet, mikor megkapják a szociális segélyt - mert munka az nincs! De hát drágábbra nem telik. A segély meg olyan kevés, hogy még meghalni sem lehet tisztességesen belőle, nem hogy élni. Most meg, hogy szegény ura beteg lett,- kórházban van. Már két hete, hogy bekerült. Gyomorfekély, mondta az orvos, diéta, gyógyszerek, meg vitaminok. Azért jött, hogy valami csirkefélét vigyen neki. Talán egy kis húslevest megenne a lelkem, mert nem eszik az már 3 napja semmit. Minden kijön belőle. Az osztályos orvos sem bíztatta, csak olyan furcsán mondta, hogy hozzon neki bármit, amit elfogad. Ez lehet, hogy nem is jelent már semmi jót! Nagyon lassan halad a sor, sokat és sokfélét vásárolnak az előtte lévők, és ő nagyon sietne, még zöldséget is vennie kell! Kilép a sorból, hogy megnézze a bentebb eső pultot is. Mert nem lát csirkét sehol – de hát kivásárolna Szilveszterkor csirkét? Az elkaparja a szerencsét - szokták mondani.
A két nő észreveszi, hogy előrébb lépett, na nem is marad el a dorgálás!
- Hova rohan, mi is itt vagyunk! Még csak most jött, várja ki a sorát!
- Én nem, - szabadkozik az asszony, - csak, csak… tudják az uram nagyon beteg, a kórházba vinnék egy kis levest. Talán már élve sem találom, az utolsó szavakat már inkább sóhajtja.
Ettől a bent lévők kissé meghökkennek. Igazából nem is értik, hogy lehet valaki kórházban,… pláne szilveszterkor.
- Nem érem el a látogatási időt. Sietnék, ha megengednék, - kérleli őket.
- Na, menjen és kérjen, szól kegyesen a tarkahajú. Most megvan a napi jótéteménye - nyugtázza magában.

Az asszony hálásan néz rá. - Köszönöm, az Isten áldja meg, és már fordul is a kiszolgáló felé, - far-hát van? Az rácsodálkozik, mintha nem magyarul kérdezte volna. - Mi kellene néném, far-hát, ilyenkor? De a mellette lévő idősebb legény megszánja és bekiabál a raktár felé. – Józsi, hozzál már ki két db farhátat. Megméri. 145.-Ft, dobja a pultra és tekintete már a következő vevőn van.
Az asszony hálásan néz körbe és rakja szatyrába a kis csomagot. Úgy távozik, mint egy vadász, mikor valami nagy trófeát ejt.
Kettő után már a kórház felé tart. Boldogan öleli magához a csavaros üveget. Jó meleg, nem hűlt ki az úton a leves. Csak enne belőle pár kanállal az ő Sándora! Mellette petárdát robbantgató, trombitáló, viháncoló fiatalok haladnak el, de ő ügyet sem vet rájuk. Fohászkodva az égre néz.
- Édes jó Istenem segíts meg! - és befordul a kórház hatalmas kapuján.

Vége



Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-05-14 21:21:12
somalexia! Köszönöm szépen.Üdv.G.:)
2008-05-14 19:42:33
Igen életszagú kontraszt, és az benne a pláne, hogy nincs is kisarkítva! :(
Grat!