Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Jajjjmi..
Alkotások száma: 332
Regisztrált: 2007-05-17
Belépett: 2009-04-08
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (11)
-Novellák (10)
-Egyéb prózai alkotások (38)
-Gyermekrovat (Versek) (5)
-Versek (264)
-Társalgó (1)
Képgaléria
-Fotók (1)
-Humor (1)
Feltöltve: 2007-08-17 18:01:25
Megtekintve: 539
Óceán Óvoda...Mona története 6. folytatás...
Rák Robi már várta, és bekísérte az édesanyjához, aki éppen hatalmas ollójával szabott ki valamit az asztalán. Mona illedelmesen köszönt, majd elétette az újságot. Rák mama ránézett, majd tüzetesen megnézte a fotót.Mona izgatottan figyelt.: " Igen, meg lehet csinálni" - mondta ki a döntést, Mona nagy örömére.

De gyorsan anyagot kell venni hozzá, mert elég kevés idő maradt már a parti időpontjáig. Megbeszélték, hogy milyen anyagot és mennyit kell Monának vásárolnia, majd le is mérte őt Rák mama. " Na ússz gyorsan, oda - és vissza! " - adta ki a parancsot ollójával. Monának több sem kellett. Úgy viharzott ki az ajtón, hogy teljesen felkavarta a vizet maga körül. Rák mama percekig, még a saját ollóját sem látta, nemhogy az anyagot az asztalon. Micsoda szeleburdi ez a lány - tördelte ollóit. . . .



Rák mama döntése:
ollóját ma eladja.
Fényesen, élesen
Piacon kínálja..

Csattogtat, nyisszantgat
Vevőjére várva,
De az olló,
Csak nem lel
Új gazdára.

Bús arccal ballagott
Tenger odújába
S nyitotta ajtaját
Kezén ollójával.

Akkor látta tisztán,
Butaság volt tőle,
Hogy ollóját kínálta
Kezére nőve.

Nagyot nevetett hát
Ostobaságán,
S leült asztalához,
Új ruhákat szabván.
.
A Cet Pláza halburgerese előtt beszéltek meg találkozót Bálna Borival és Lepény Hannával. Izgatottan úszkáltak már fel - s alá a hallányok, mert Mona késett kicsit. Ám a következő pillanatban, apró hurrikán formájában, berobbant közéjük Mona. Siessünk - mondta, mert nem sok időnk van! - és azzal, máris felszáguldott a halbőr butikhoz. A többiek meg utána.
Megmutatta a papírt, amire Rák mama felírta, hogy mit kell vennie és mennyit. Szerencséje volt Monának. A kinézett ruhához a megszólalásig hasonló anyagot sikerült vásárolnia. Örömében ide - oda cikázott a boltban, majd elnézést kérve Boritól és Hannától, ahogy jött, úgy el is viharzott, vissza Rák mamához, az anyaggal. ”Na ilyen gyorsan, még életemben nem intéztem el semmit! - mosolygott magában. De mire ez a nagy sietség? Hová ez a rohanás? Rák mama miatt nem kellett aggódnia, mert amit ő megígért, az úgy is volt. Tehát biztosan elkészül Mona ruhája időben. Akkor? Mona maga sem tudta, de teljesen, fel volt dobva. Mintha a saját esküvőjére készült volna, olyan izgatott volt.

Az óvodában is, egy percig sem állt meg. Szervezett, tanított, magyarázott, kísérte a haltörpincseket, sokkal elnézőbb volt, mint máskor. Jókedve és fürgesége átragadt a többiekre is. Még az öreg Tintahal is - megfeledkezve koráról - csikóhalként vetette magát a kergetőzésbe. Egyszóval, felpörgette az óceán életét a cetek esküvői partija, az biztos!

A következő pár nap azzal telt, hogy Mona az óvoda és Rák mama között " rohangált ", hogy a srácokra is vigyázni tudjon, és a ruhája is elkészüljön. Valószínűleg az egész óvoda ott lesz, mert mindenkinek a szüleit meghívták. Lesz meglepetés, ha meglátják Monát a királynői halruhában! Már csak 2 nap, és kész! Két napos, kemény munka után, végre elkészült a csodálatos ruha. Szorosan feszült a testére, nyakánál kicsit kikerekítve, pikkelygallérral díszítve, megannyi aranyhalpénzzel hímzett, sejtelmesen áttetsző - libegő kisköpennyel a vállán, és egy hatalmas masnival a farokuszonyán - Monát akár egy királynő is megirigyelhette volna. Aranyosan csillogott benne, akárcsak egy aranyhal. Titkos vágya teljesült, mert szívében, még mindig ott volt, az bizonyos, hajnali kép.

Megköszönte és kifizette Rák mamának a ruhát és hazaszáguldott vele. Holnap lesz a nagy nap, amikor megmutathatja magát benne. Már alig várta, hogy beúszhasson a nagy fogadásra! A cet család is igen készült a nagy eseményre! Az Óceán legszebb korall kertjét bérelték ki egész napra. Nem lesz egyszerű dolga a pincéreknek, mert elég nagy területen kell állandóan, és legfőképpen fürgén úszkálniuk, hogy az egész vendégsereget szemmel tarthassák.
Mesés szépségű volt a tengerfenék, azon a helyen, ahol az eljegyzési ünnepséget akarták tartani. Nézzük csak! Egy víz alatti paradicsom, az egész, a szebbnél szebb korallok és tengeri liliomok, viaszrózsák, úgy simultak egymás mellé a sziklákon, mintha oda festették volna őket. Csak a természetnek vannak ilyen csodálatos színei! Ecset sem tudna többet.

Már javában zajlott a szervezés, a korall kert előkészítése a vendégfogadásra. Jöttek is sorban, már a vendégek is, és persze a szervező halak! A kapuban hajladozó vízililiom, mintha csak erre az alkalomra öltötte volna fel azt a narancsos, meleg színt magára és fátyoltáncot járva lebegett, az érkezők orra előtt. Néha meg- meg simított, egy hozzá túl közel úszót. Csak annyira ért hozzá, hogy jókedvre derítse, s mosolyogva nézzen rá. Ez ráfért Muréna Mikire éppen, mert elég " uszonyszegetten " jelent meg a bejáratban. . . Mások viszont hatalmas jókedvvel igyekeztek helyet találni maguknak, vagy éppen a társaságuknak, mint Parázs Bandi is, aki mosolyogva, de mégis izgatottan várta a hozzá csatlakozókat egy szikla melletti, tágas homokdarabon.

A papagájhal kényelmesen és elegánsan úszott be vendégfogadók elé. .. Megérkezett Muréna Miki párja is, aki az új piercing-jét mutogatta a szájában, ezért folyton nyitva tartotta. A veszélyes, és köztudottan hal-maffiatag kroki egy pillanatra pózolt a fotósoknak, ahogy a Lamantin család is megállt egy kattintásra nekik. Érkeztek a Delfinek is, egy hívatlan kísérővel. A krokodilhal, amikor meglátta Kroki bevonulását a fotósok közepette, odasiklott mellé, és barátkozni próbált, távoli rokonával. De nem sok sikerrel, mert Kroki csak saját magával törődött egyelőre. Azt nézegette, hogy hol lesz a legnagyobb terített asztal, s arra felé igyekezett. A krokodilhal hiába próbálta őt szóra bírni, - csak szélesen vigyorgott. Veszélyes vigyor volt ez, jobbnak látta tehát a pórul járt rokon, ha távolabb kerül tőle, és csatlakozott egy bohóchal csoporthoz, akik viszont szívesen fogadták a társaságát. Polipötyi is kitett magáért az új ruhájában. Tappancsai, mint megannyi porcelángomb, csillogtak a karjain. Meg is bámulták, ahogy beoldalazott a sokaságba.

Természetesen a kis Nemo is a meghívottak között volt, édesapjával együtt. Némi vitával indultak, mert Nemo papa nem szerette volna, ha a kicsi Nemo eltűnik egy perc alatt - szokásához híven a nagy társaságban.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!