|
|
Virágfüzér – Neked, gondolatban, álmaimban
|
|
Ezen a mesés éjjelen az álomba szenderült kerti tó vizét egyetlen egy szellő sem borzolta. A Hold fényesen ragyogott. Mint mindig, csillag ösvényeken pihentette szépséges tekintetét. Te és én egymás kezét fogva mentünk a boldogság kertjébe. Tekinteted kerestem.
Megvallom, féltem a tekinteted. Féltem, hogy majd egyszer a holdfényben sem ragyognak benne a csillagok. Féltő gondoskodásommal nem „érinthetem” többé. - Szárnyat bont a lélekmadár, s te elrepülsz vele. S ezzel egy időben a csillagösvények örökre bezárulnak. Hirtelen olyan hideg lett, borzongtam. De gyengéd érintésed e bénító sötét gondolatokat egy csapásra elűzte.
Rózsáinkhoz vezettél. Talán észre sem veszed, hogy a bokorról egy rózsabimbó hiányzik. Ha kérdeznéd, válaszképpen mosolyom küldeném feléd. De te nem kérdeznéd. Jól tudod, hogy az a rózsabimbó a végtelen szerelem virága a szívemben. S ha egyszer engem is szárnyára vesz a lélekmadár, a rózsabimbót a szívemben magammal viszem, hogy a végtelen ölelésében egyesülhessen veled. Dicsőség Istennek, mert megengedte nekem, hogy szeresselek. Isten szeretete örök, egyedülálló és példátlan! Mert minden Isten tulajdona, így mindennek a végső célja Isten.
|
Megjegyzés:
|
