| Regisztráció | Egyesület | Kiadványok | Rovatok | Frissítések | Pályázatok | Webshop | Impresszum | Statisztikák | Fórum | Segédlet | Nyitó oldal
 
Belépési név:

Jelszó:



Elfelejtett jelszó
 
  Mai alkotások: 6
Havi alkotások:28

Mai regisztráció:1
Havi regisztráció:1

Látogatók:261

Jelenleg 2150
felhasználó regisztrált

Alkotások:25671
Animáció: 8
Film / Zene: 65
Irodalmi kritikák: 2
Irodalmi rovat: 12100
Ismeretterjesztő: 12
Képgaléria: 11041
Kreatív hobbi: 233
Műfordítások: 221
RPG: 1
Térbeli alkotások: 260

 
 
Belépve: 0
Vendég: 435
 
Kategóriája: Irodalmi rovat/Egyéb prózai alkotások
Feltöltés dátuma: 2010-02-02 11:21:30
Alkotó: mithril

Látogatók száma: 87
Hozzászólások száma: 4


[
Üzenet küldése ]
[ Összes alkotás megtekintése ]
[ Alkotói adatlap megtekintése ]



Nem tudom

Felébredtem, és nem láttam értelmét felkelni. Miért, hogy lehet ez, tegnap még minden jónak tűnt. Hogyan lett egyszerre minden ilyen üres? Körülöttem az élet és én mégsem tudom meglátni. Én csak ülök és nézek, szomorúan a semmibe. Hogy vált minden értelmetlenné? Egycsapásra másképp látom a világot, és mintha elszakadtam volna tőle. Azt hiszem az én hibám, sok mindent másképp kellene csinálnom, meg kellene változnom. Nem is, inkább vissza kéne változnom azzá aki voltam. Nem tudom megtenni, nem tehetek semmit.
Olyan ez az élet, mint az elsuhanó lámpák fénye a vonat mellett, amik hol kihunynak, hol felerősödnek.
Itt van ez az internet, nagyon jó dolog, lehet rajta ismerkedni is meg minden.
Csak éppen semmi értelme.
Hiszen a vége mindig ugyanaz, a kapcsolat pusztulásra van ítélve. Hogy miért? Talán a személytelenség miatt.
Mégis erőlködik az ember, hogy fenntartsa valahogy, ha már nem tud a másikkal találkozni, legalább tudja, hogy él, hogy minden rendben van vele. De számára mégiscsak eltűnik lassan, az egykor volt barát mintha idegen lenne. Nem megy már a beszélgetés, színtelen, felszínes, önmagunkat is becsapjuk vele. Azt hisszük, hogy törődünk a másikkal, de ez nem így van. Csak álszent kérdéseket ismerünk, és azt hisszük mindenki boldog. Pedig nem az, csak úgy tesz, mintha az lenne. És úgy is kell tennie, mert ha elkezd belegondolni a valóságba, az sok lenne neki és beleőrülne talán. Abba, hogy ahhoz a kevés emberhez, akihez eddig kötődött és szerette őket, többé már semmi de semmi köze nincsen. És ezt nagyrész magának köszönheti.
És egyedül marad.
Meg is érdemli.


Megjegyzés: Szívesen veszek bármilyen kommentet, vagy ellenvéleményt, akármit.



mithril

2006.12.10
Alkotások száma: 37
| Belső üzenet| Nem publikus |
Hozzászólás: 2010-02-03 21:33:32

Nagyon köszönöm mindenkinek! :)


akasa

2007.09.12
Alkotások száma: 43
| Belső üzenet| Nem publikus |
Hozzászólás: 2010-02-03 18:02:10

Még vmi. Annak idején Micuno versére reagáltál. Írtam egy Párnakönyv című "verset", amihez a megjegyzésben a Te Neved szerettem volna bepötyögni, véletlenül mystique-et írtam. Tehát Néked szól, kérlek tudd, és bocsáss meg!

Írj tovább, változás pillanatról pillanatra, még jó, hogy ez formálja egyre tudatunk!


akasa

2007.09.12
Alkotások száma: 43
| Belső üzenet| Nem publikus |
Hozzászólás: 2010-02-03 17:54:17

Nem vagy egyedül. Már nem. szeláví


somaleXia

2007.12.14
Alkotások száma: 44
| Belső üzenet| somalexia@gmail.com |
Hozzászólás: 2010-02-02 19:14:27

Milyen szomorú..., hogy minden sor igaz. Tetszik az őszinteséged. Az ember, egyik nagy hibája, hogy nem vall magának. Vagy inkább boldogok a lelki szegények? Dilemma. Hogyan is lesz szebb az Élet!? :) Grat!


- Email - Feltöltési szabályzat - Elérhetőségek - Faq -
- Artagora & Pro-Artagora 2001-2008 - Created and powered by: Synaptx Internet Service -

Optimized IE6.0 - Version 4.0