|
|
Főzelék
|
|
Meg fog halni a kisbaba bennem
éjszakánként hallom ahogy sír
nem sikerült sajnos megszeretnem
és most a belső hasfalamra ír
Ujjaival a köldökömbe fúr
az a pont a szeretni i betü végén
a szülőcsatornán is túl
Azt akarom hogy hagyjál végre békén
Nem akartalak téged soha
Szívem pitvar-potroha
főzelékbe esett bogár
aki csak a tányér széléig
kapálózik az ágyékig
de soha nem jut el oda
Szívem pitvar-potroha
főzelékbe esett bogár
Itt pihensz bölcsőtenyeremben
kukucskálsz az ujjaim között
Áldozat vagy egy szerelemben
záródik a kezem a fejed fölött
Ne még apa kérlek
Csókolj meg ahogy a többi gyereket szoktad
Fölémhajolsz undorodva nézlek
Apa én mindig gyűlölni foglak
Nem akartalak téged soha
Szívem pitvar-potroha
főzelékbe esett bogár
aki csak a tányér széléig
kapálózik az ágyékig
de soha nem jut el oda
Szívem pitvar-potroha
főzelékbe esett bogár
|
Megjegyzés:
trubadúr
2007.02.28
Alkotások száma: 241
|
| Belső üzenet| ggergely88@freemail.hu |
Hozzászólás: 2010-01-31 13:29:17
|
|
Dani! Ez a vers megdöbbentő, vagy nem is tudom mi erre a megfelelő kifejezés! Nem tudom honnan táplálkozott ez a vers, de nagyon kemény dolgok állhatnak mögötte. Nagyon felkavart a vers megmondom őszintén, és olyan dolgok villantak be, hogy elképesztő. Félelmetes tehetség van benned, és olyan képeket tudsz alkotni szavakból, hogy ilyent én még nem láttam!
Gratulál: trubadúr
|
|
|
|
