|
|
Semmi más ...
|
|
Így zárult minden, s hagytuk el önmagunk,
Mindegy, hogy kik voltunk, mindegy, hogy kik vagyunk,
Igaz volt hitünk, s minden szívdobbanás,
De egy érzés maradt csak, emlék és semmi más.
Nem voltál nyitott, sohasem erre,
Azért van szívünk, hogy életünk terelje,
Minden szavam egy volt. Őszinte vallomás,
De egy érzés maradt csak, emlék és semmi más.
Bizalmat kerestem, s találtam benned,
Lehetett volna, ugyan így tenned,
Hogy megleltük egymást, lehetne áldomás,
De egy érzés maradt csak, emlék és semmi más.
Nem zavart semmi,
El sosem futok,
Nem zavar ki mit tud, nem zavar mit tudok.
Így zárult minden, s hagytuk el önmagunk,
Mindegy, hogy kik voltunk, mindegy, hogy kik vagyunk,
Többet ér szívünk, mint egyetlen dobbanás,
De egy érzés maradt csak, emlék és semmi más.
Nem zavart semmi,
El sosem futok,
Nem félek mit tudnak, s attól sem, mit tudok.
Nem voltál nyitott, sohasem erre,
Azért van szívünk, hogy utunkat terelje,
S mi lettem utadon? Csak egyetlen állomás,
Egy érzés maradtam, emlék és semmi más.
Bizalmat kerestem, s találtam benned,
Nyitottabb embernek kellene lenned,
Lehettem volna, igazi társ,
De csak érzés maradtam, emlék és semmi más.
Nem zavart sosem, ki mit beszél,
Rólad vagy rólam, más ember mit mesél,
Nem zavart semmi, el sosem futok,
Nem számít mit tudnak, nem számít mit tudok.
Így zárult minden, s hagytuk el önmagunk,
Mindegy, hogy kik voltunk, mindegy, hogy kik vagyunk,
Többet ér szívünk, mint egyetlen dobbanás,
S mi maradt nekünk? Egy emlék és semmi más.
|
Megjegyzés:
|
