|
|
Kisgyermekként ...
|
|
Kisgyermekként nem tudtam, hogy mi lesz a sorsom,
Nem volt sem bánatom, sem egyetlen gondom,
Aprócska emberként láttam a világot,
Egyetlen fűszálban, egy nagy csokor virágot.
Gyermekként nem tudtam, hogy milyen az élet,
Megkaptam minden jót, és megannyi szépet,
Madárként szárnyaltam álmomban az égen,
Így éltem hajdanán, kisgyermekként régen.
Ref.:
De mindig tudtam, szívemet dallamok kísértik,
Mik ezernyi ritmussal életem kísérik,
Életem naplója kottafüzet lapja,
Dallamokként íródik, minden egyes napja.
Minden egyes hangjegy, mit beleír az élet,
Őriz benne minden percet, hónapot és évet,
Szívemmel együtt dobban minden hangja,
Legszebbik dallamának, életemet vallja.
Mára már felnőttem és követem sorsom,
Lett azóta bánatom és megannyi gondom,
Felnőtt ként látom végre a nagyvilágot,
De ugyan úgy egy fűszálban, a nagy csokor virágot.
Felnőttként tudom már, hogy milyen az élet,
De minden napot úgy mint rég, boldognak vélek,
Ugyan úgy szárnyalok álmomban az égen,
Mint gyermekkorom hajnalán, nem is olyan régen.
Ref.:
De mindig tudtam, szívemet dallamok kísértik,
Mik ezernyi ritmussal életem kísérik,
Életem naplója kottafüzet lapja,
Dallamokként íródik, minden egyes napja.
Minden egyes hangjegy, mit beleír az élet,
Őriz benne minden percet, hónapot és évet,
Szívemmel együtt dobban minden hangja,
Legszebbik dallamának, életemet vallja.
Valahányszor reggel, a tükörbe nézek,
Víg mosollyal állok ott, mert örülök, hogy élek,
Boldogságom minden perce, arcomra van írva,
Nem látott még senki engem, zokogva vagy sírva.
Jártam már sok helyen, és sok mindent láttam,
Elértem mindent, mire eddig vágytam,
Küzdöttem mindenért, hogy boldog lehessek,
Ne legyen egy percem se, mit sírva kell temessek.
|
Megjegyzés:
Geminy
2007.07.26
Alkotások száma: 70
|
|
|
tigrincs63
2009.08.22
Alkotások száma: 0
|
|
|
|
